Hullámvasút...

Nem szabad elkeseredni amikor letérünk az útról. Most egy érzelmi hullámvasúton ülök és amikor fent vagyok úgy érezem, most megértettem mindent, amikor pedig mélypontra kerülök úgy érzem mindent kezdhetek előröl. Pedig minden helyzet tanít bennünket.

A hibáinkból és a rossz dolgokból tanulunk. A jónak pedig örülni kell

Hol is kezdjem... azóta is tart ... hol repülök boldogan, hol pedig száguldok lefelé a gyomorgörccsel a hasamban. Akár csak egy igazi "hullámvasúton". Csak és egyedül rajtam áll, hogy rossz érzéssel, émelyegve vagy mosollyal az arcomon ér véget az utazás. Nagyon megviselnek a váratlan események és örvényként szippantanak be és most már határozottan megfigyeltem, hogy ezt fizikai fájdalom is kíséri. Alhasi fájdalmaim vannak általában, amire nincs válasz, hogy mitől van. A legutóbbi diagnózis az volt, hogy valószínűsíthetőleg"pszichoszomatikus" a panaszom. De egyébként az endometriózis is számításba jött. Rákerestem a pszichoszomatikus betegség lelki okaira és számos tünetem itt szerepelt, ami ilyenkor gyakori. Ilyen például az időszakos ízületi fájdalom, az asthmás tünetek, a hiperventilációm, az ízületi fájdalmak, illetve alhasi fájdalmaim. Mint a traumáim is, úgy a levegő utáni kapkodás és a köhögés is gyermekkorban jelentkezett, amire már akkor mondták, hogy pszichés.

Nos.... ha tudom, hogy nincs jó hatással az egészségemre a stressz, akkor miért nem teszek ellene? 

.... Azon vagyok :)