A pillanat

Tegnap este kutyasétáltatás közben felnéztem az égre és teljesen elvarázsolt a látvány: Az ég meseszép volt, kristálytisztán látszódtak a csillagok. Az idő kellemes volt és csak szívtam magamba a friss levegőt és az univerzum energiáit.

Csak élveztem a parkvárosi sétát a kutyámmal, a gyönyörű házak látványát és a légkört. Egy pillanatra megszűnt a tér és idő és olyan volt, mintha kívülről látnám magam a nagyon közeli jövőben. Romantikus, meghitt séta volt egy csendes környezetben  a szeretet, a kötődés és a melegség érzésével. Éreztem, hogy amire igazán vágyom úton van felém. Megnyugodtam és nagyon hálás voltam mindenért, amim van. A múltamért is. Hazaérkezve a teraszról könnyes szemmel, mosollyal az arcomon gyönyörködtem a látványban. Annyira boldog voltám, szeretet és hála járta át a szívem.

Miért jöhetett ez az érzés?

A változás nem jön el addig ,amég én nem változok!
Ugyan az a probléma jön újra ás újra. Ördögi kör. Letettem a fegyvert. Belefáradtam. Tükörként gondoltam a problémára és belenéztem. Hagytam időt. Ez az idő úgy fest, hogy a javamat szolgálja. Nagyon jó idézetet találtam. "Képzeld el, hogy megharap egy kígyó, és ahelyett, hogy megpróbálnád meggyógyítani magadat, és felépülni a mérgezésből, te megpróbálod elkapni a kígyót, hogy meg tudd az okát, miért tette, és hogy te ezt nem érdemelted meg..."
Azonnali ösztönös, önvédelmi cselekedet helyett ízlelgetem a témát és akkor reagálok, ha a nyugodt és a heves természetem is balanszba kerül.

Miután legnagyobb ellenségem a túlgondolás, ezért bevetettem a figyelemelterelést. Kicsit lassítottam. Több időt szánok magamra. A magamra fordított időt pedig nem túlagyalom, hanem kikapcsolódással töltöm.  Olvasok, edzek, sorozatot nézek, naplót vezetek. Már nem tartom haszontalan időtöltésnek a lazítást. Megadok magamnak "mindent" amire vágyom. Megértem magam. Megbocsájtok magamnak. Szeretem magam. A boldogságom nem függhet mástól. Nem várhatok másra. Nagyon szigorú voltam önmagamhoz, pedig senki sem lehet akkora támaszom, mint saját magam !

Nem kell félelemben és kételyekkel élnem és nem kell majd továbbadnom a múlt lenyomatait a gyermekeimnek.
Csak emlékeztetnem kell magam, hogy ki vagyok én valójában, miben hiszek és hogyan érhetem el.

A tegnap esti élményem után ma ez az idézett jött velem szemben. Nagyon motiváló és azonnal azonosulni tudtam vele !

When you finish something with great effort, you feel worthy of whatever it is you're working on. And that is very profound state in which to receive." - Dr Joe Dispenza