Sikertörténet

Tényleg működik! A pozitív gondolkodás, az elfogadás, a türelem, az, hogy csak minden ok nélkül jól érezzük Magunkat változást hoz !

Kezdjük a történetet onnan, hogy amióta az eszemet tudom autós játékokkal játszottam leginkább. Legyen szó makettről vagy számítógépes játékról. Amikor Anyukámmal utaztunk valamerre, olyan jól éreztem magam, imádtam, ahogyan táncolunk a zenére és önfeledten nevetünk. Az járt a fejemben, hogy én is olyan jól szeretnék vezetni, mint Anya és nagyon vágyom egy saját autóra!  2014 volt az az év, amikor elég pénzt gyűjtöttem és megtudtam venni magamnak életem első autóját. Ennek  nyolc éve már...

Aztán eljátszottam a gondolattal, amit egyre konkrétabban fogalmaztam meg ...

Ahogy egyre többet vittem szervizbe a kocsit, azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne lecserélni az autót. A különféle típusok mellett az is megfogalmazódott bennem, hogy terepjárót szeretnék. De kishitű és lemondó tudok lenni. Úgyhogy az álmodozás után mindig azt mondtam magamban, hogy eljön az én időm is. Türelem, megelégszem azzal, amim van.

A beszélgetések Istennel c. interjúban elhangzott, hogy "Mindig van elég" és tényleg így van, hiszen mindig van miből adni. Akkor is adhatunk, amikor úgy érezzük nincs miből. Ezt vallottam mindig is,. Adjak abból , amim van és adjak lelkileg is, amennyit csak tudok!  Viszont az is fontos, hogy fogadjuk el, ha adnak. Nem kell mindig makacsnak lenni, hiszen ez egy körforgás. Mi is adunk, amit más kap. Nekünk is el kell fogadni a segítséget, a gesztust, hiszen másokat is tölt, ha adhat és ne legyünk szigorúak Önmagunkhoz. Megtanultam elfogadni és meg is történt a változás.

Elkezdtem lélekgyógyászhoz járni, lett egy kis önbizalmam, olvastam a könyveimet és egyre többet foglalkoztam az önismerettel és magammal... Hetek alatt bekövetkezett a változás. Valóra vált a vágyam!

Átlagos napnak indult, mégis tomboltak bennem az érzelmek. Minden ok nélkül boldog voltam és motivált. Úton voltam a munkahelyem felé és jött egy érzés, ahogyan élveztem a vezetést a zenét, és olyan volt mintha a terepjáróban ülnék, amit elképzeltem. Nagyon valóságosnak tűnt. Majd azon a napon jött A LEHETŐSÉG, amit első hallásra elvetettem, mert elérhetetlennek tűnt és ugyan volt félretéve egy kis pénzem, de nem elég egy terepjáróhoz. Aztán elmeséltem a szeretteimnek az ajánlatot, akik bátorítottak és felajánlották, hogy meghitelezik a fennmaradó összeget. Most akkor hol van itt a csoda?

Ott a csoda, hogy vágytam egy terepjáróra és most kevesebb, mint három hét elteltével már vezetem azt. Ugyan minden félretett pénzem benne van és van mit visszatörlesztenem, de egyik napról a másikra átültem egy másik autóba! Értitek? Ez nem jöhetett volna létre a csodálatos emberek nélkül, akik szeretnek engem. viszont abban is biztos vagyok, hogy ez a lehetőség nem jött volna, ha nem kezdek el változtatni a gondolkodásomon!  Persze nyerhettem volna egy sorsoláson is, az is nagyon szuper lett volna de ezt ismét én értem el, ebben benne van a munkám és benne van a szeretet és az összetartás! Nagyon boldog vagyok ! Nagyon hálás vagyok!